Történelem

Img
Gagyapáti a Cserehát-dombvidék északi felén elhelyezkedő kisközség, a megye legkisebb faluja, amelyet egyetlen bekötőút köt össze a külvilággal. A hozzá legközelebb fekvő város Encs, amelynek a községtől való távolsága közúton 17 km, és ahová naponta autóbuszjárat közlekedik a faluból. A település a baktakéki körjegyzőséghez tartozik.

A község első írásos említését a jászói káptalan levéltárában őrzött, 1256-ban kiadott oklevél tartalmazza, amely Appati néven jelöli a falut. A XIII-XIV. században az Aba nemzetségbelieké volt, illetve Sárosmonostor birtoka. 1427-ben jelentős helység, 42 jobbágyportával. A XVI. században több nemesi család osztozott rajta. A palánkkal megerősített helység 1640-ben mégis hódolni kényszerült a töröknek. Hamarosan a kibírhatatlanul súlyos adóterhek miatt elnéptelenedett. 1750-ig gyakorlatilag lakatlan volt, ekkor érkeztek ide a falut ismét benépesítő szlovák telepesek. 1828-ban 25 háza és 172 lakosa volt. A századfordulóig lassan növekvő népességű községnek nem volt iskolája, azt csak 1928-ban kapott. Gagyapátit a két világháború között főként állattartással foglalkozó, jómódú gazdák lakták. 1945-ben a legnagyobb, Bazsó-birtokot osztották föl a faluban. A megalakuló tsz a 60-as években az alsógagyihoz csatlakozott, míg a közös tanács székhelye Felsőgagyon volt. A faluból a fiatalok már mind elköltöztek, többségük a munkalehetőséget is kínáló Encsen vagy Szikszón építkezett. A megye legkisebb lélekszámú községének népességszáma 35 év alatt közel a tizedére csökkent, Gagyapáti teljes elnéptelenedése már néhány éven belül bekövetkezhet. A helyi lakosság száma 1960-ban még 96 fő, 1970-ben 71 fő, 1980-ban 33 fő, 1990-ben már csak mindössze 19 fő volt. 1980 és 1990 között a vándorlások negatív egyenlegeként is csökkent a helyi lakosság száma, további 7 fővel. A község népessége már az 1990-es évek elején kizárólag 60 év felettiekből állt. Teljes népessége napjainkban kb. 10 fő.

Img

© 2016 Csűr Vendégház. Minden jog fenntartva.